Van az embernek bizonyos elégtétel érzése, amikor kommunista milliárdosok pártjáért a tisztességük utolsó morzsáját is lelkesen feláldozó elvtársak dicstelen véget érnek saját elvtársaik keze által. Jó volt elnézni ahogy Medgyessyt szúrták hátba, jó volt elnézni László Csaba és Draskovics pünkösdi királyságának a végét, jó volt látni ahogy most Némethet nyírta ki Gyurcsány. Hamarosan Szilire kerül a sor és jönnek, mint a marhák a vágóhídra a Gyurcsányt nem is rég még két kézzel megszavazó, de a céljai elérésében így vagy úgy gátoló elvtársak. Tisztára, mint a sztálini Szovjetúnióban, ahol a főelvtársból másodpercek alatt lehetett népellenség.

Nem is párt ez, inkább valami maffiaszerűség, ahol a katonáktól feltétlen engedelmességet várnak el, de szemrebbenés nélkül feláldozzák őket, ha kell. Vajon mire számít az, aki az MSZP-ben kezd politizálni? Hogy a szervezet lojalitására nem, az biztos.