Rossz a párhuzam a végtaghiánnyal. Homoszexuális nemi irányultság kicsit sem akadálya, hogy az ember teljes életet éljen. Ha párhuzamot keresel, tekintsd inkább a balkezességet.

Sajnos a többségi társadalom -- különösen az elmaradottabb helyeken -- mindig gyanakvással, kiközösítéssel reagál mindenfajta különcségre. Ez nemcsak a homoszexuálisok problémája, hanem mindenki másé is, aki így vagy úgy "kilóg".

Ennek ellenére én sosem inteném a gyerekeimet arra, hogy ne tűnjenek ki a szürke tömegből. Érdemes önmagunknak lenni és ezért meg is küzdeni akár.

Tehát nem ott a hiba, hogy egy gyereket homoszexuálisok nevelnek, hanem ott, hogy emiatt sérüléseket szenved (megjegyzem, simán lehet sérüléseket szenvedni heteroszexuális kapcsolatokban is, mégsem gondoljuk, hogy valami baj lenne a heteroszexualitásal). Nem uniformizálni kell, hanem ellenkezőleg, a sokszínűségért kell szót emelni. A társadalomnak az az érdeke, hogy minél többféle családmodell, ahol a gyermek szeretetben nevelkedhet, magától értetődő és természetes legyen mindenki számára.

Mondok még egy érvet erre: például az abortuszok nagy része is arra vezethető vissza, hogy a magzat nem születhet a társadalmilag helyesnek ítélt családformába, és az anya inkább választja a titokban elintézhető abortuszt, mint a nyilvános szembefordulást a társadalmi elvárással, hogy gyereknek házasságba kell születnie.

A társadalomnak kellene kevesebb merevséget tanúsítania, hogy kevesebb szenvedés és több boldogság legyen ezáltal.