Két éve apám, merő egészségügyi trehányságoknak köszönhetően kevés híján meghalt a bajai kórházban. Egy vidéki intézményben (nem titok ez, a pécsi klinikán), visszahozták az életbe, lekopogjam, azóta egészséges. Az ég és a föld különbségét volt akkor módom megtapasztalni.

Ekkor már a dr. Poór általi vezetés is megpróbálta gatáyba rázni a gatyába rázandókat. Munkájuk végzésére - már majdnem hivatást írtam - alkalmatlanok kényszerültek letűnni. Sokkal előbb lett volna már erre szükség.

Tehát akad élményanygom saját tapasztoltok alapján is, de akad egy halommal mások által megéltek alapján is. Sajnos az emberek zöme még mindig retteg a következményektől, így inkább mélyen hallgatnak, ha méltánytalanságok érik őket.

 

Rengetem a fenntartásom a mai médiákkal szemben, de talán azokban az ügyekben, amikor orvosi műhibák miatti eljárások kerülnek terítékre, helyesnek tartom a minél szélesebb körű publikálásokat, hogy egyes esetek etalonként szolgálhassanak a népek előtt, merni kijárni saját igazukat, merni kifogásolni a sérelmeket, melyeket egy olyan zárt "kéz kezet mos" mentalitású világtól kényszerülnek időnként elszenvedni, amilyen a magyar egészségügy.

 

Az idős emberrel, a felnőtt emberrel szembeni egészségügyi malőrök is vérlázítóak, de amikor kisgyermek a felelőtlenség áldozata, akkor bizony automatikusan kinyílik a bicska az ember zsebében!

 

Ma egy olyan óvodás korú kislány esetével szembesültem, ki kezelőorvosa "figyelmetlensége" miatt került életveszélybe, és ennek a körülménynek köszönhetően, ellenére, hogy most egy kicsit jobban van, még közel sem biztos, hogy nem maradtak egy életre szóló szervi károsodásai szegény kis csöppségnek.

A gyermek édesanyja ezekben a napokban próbál meg tisztán látni, mivel ahogy ez lenni szokott, nem igazán akarja senki megmondani neki a teljes igazságot.

Nem kizárt, hogy ismét dolga lesz Szegedről, dr. Ábrahám ügyvéd úrnak ...