Ha megengedtek nekem egy „objektívet” és egy „szubjektívet”.

 

OBJEKTÍV RÉSZ: A punci „gyárilag” nem büdös !!! De „kitartó munkával” azzá lehet tenni, ha például szétmossuk.

 

Vagyis ha napi többszörös és alapos belső-mosással kiirtjuk belőle a természetes bakter-flórát, amelyik ráadásul még önvédelmi célokat is szolgál. Ezt a leghatékonyabban úgy lehet elérni, hogy mindehhez méregerős, lúgos tus-fürdőket is belevonunk az „akcióba”.

 

Abban mondjuk „igazuk van” a magukat 3 óránként alaposan kimosó nőknek, hogy egy idő után valóban oda a „száraz érzés”, mert az a szegény punci erején felül próbál védő-váladékot produkálni – saját önvédelmének az érdekében (ami nem „folyás” ugyan, de rokon-érzésben részesíti a gazdiját).

 

Így a mindig nedves bugyival  együtt viszont  oda a savas kémhatás is – és akkor jöhetnek az „illatok” – ami ugye újabb és még gyakoribb mosásokra ösztönzi a magára kényesen pedáns hölgyet.

S itt nem tértem ki a fentiekkel járó fokozott fertőzés-veszélyekre, amelyekről egy orvos topic-társ bizonyára kompetensebben tudna értekezni.

 

SZUBJEKTÍV RÉSZ:

Ha gerjedünk egy nőre, akkor tök-mindegy milyen aromájú a puncija.

Ha viszont NEM gerjedünk egy nőre, akkor kölcsönözheti az a punci-illatát akár egyenesen Gabriella Sabattini-től is...akkor sem köll az nő.

.