Ha már sakk:

A sakkról olvastam, hogy ha a nagymester hendikeppel játszik az amatőr ellen, akkor sem kockáztat (mert vak tyúk is talál szemet, az amatőr véletlenül kihasználhatja a kockázatos pozíciót), hanem pontosan úgy játszik, mintha az amatőr is mester lenne. Az amatőr előbb-utóbb úgyis olyan súlyos hibákat vét, amikkel eljátsza, majd hátrányba fordítja előnyét.

Ugyanígy szerintem a pókerjátékos sem veheti figyelembe ellenfelének a pókerarcban mutatkozó hiányosságait. Először, mivel ellentmond a sakkban is megismert elveknek (azaz, ha a profi pókeres az ellenfél reakciói alapján letér az egyébként használandó blöffölési és blöfflehívási arányról, akkor eltér a biztos nyerő stratégiától, és bukhat), másodszor, mivel vannak olyan profi pókeresek, akik a pókerarc egy különösen nehezen elsajátítható (mellesleg éppen ezért fölösleges erőfeszítésbe kerülő, tkp. túlbonyolított*) változatát alkalmazzák, miszerint látható jelét mutatják a bosszankodásnak vagy örömnek, amikor lapjaikat megtekintik - teljesen függetlenül attól, hogy milyen lapjuk van. Na, a pókeres sosem tudhatja, hogy nem véletlen egy ilyennel került-e szembe.

*Ennek az a kockázata, hogy nehéz megállni, hogy az ember ne pont inverz, vagy valamilyen egyéb, a lapjárásra mégiscsak utaló reakciókat mutasson - de vannak profi pókeresek, akik teljesen jól csinálják ezt is, és még túl sem ripacskodják. Egy gondterhelt sóhaj egyszer, egy örömmel felcsillanó szem máskor - mindez teljesen függetlenül a lapjárástól... Ha tényleg semmi információt nem árul el a lapjárásról, akkor éppen olyan jó (sőt az ellenfél reakcióit figyelő gyakorlott amatőrök ellen még jobb is), mint az igazi pókerarc. A legjobb egyébként ilyen szempontból az internetes póker, ahol csak pókerarc van - és a profi ott is éppúgy mindig nyer, pusztán hatékony blöffölési/lehívási arányának köszönhetően.