Egy némiképp idevágó Junkies-idézet jut eszembe, a születéssel és eleve elrendeléssel kapcsolatban:

 

Csapásra ellencsapás, soha nem lesz vége se
Ennek a sose volt célért vívott harcnak, hulljon a férgese
Hol van a közöny határa, amit bevesz még a gyomor
A TV előtt tömve és nézve, hogy a feneketlen nyomor Hogyan emészti fel, aki véletlenül rossz helyre lett szülve
Bele a legmélyebb mocsokba, és nem volt felkészülve
Hogy hiába kérdi az istenét, mi a boldogsága nyitja
Mert süket, vak, vagy nincs is talán, aki a sorsát irányítja