A szakmai kultúrához:

Mo: nem a semmiből építkezne, bár kéne némi idő. Nézd meg az 1925-44 közötti fejlesztéseket (harckocsi, radar), ott is igaz volt volt, hogy el volt maradva, de be fogja hozni, HA... (amint felhalmozódnak a tapasztalatok

Kína: Némileg azt az utat járja, mint Japán 1910-1950. Kiküldi fiait TANULNI és dolgozni. Majd hazaviszik a technológiát. Először másolnak, azután megértik.

India: számomra sötét ló. Alábecsülni nem szabad, de kevesebbet várok tőle, mint Kínától. Nem hinném, hogy hitelből pénzeli sokrétű fegyverkezését
Hindustan Ambassador: höhöhö. (A számomra legrondább autóépítési stílus/korszak szülötte. Előtte és utána is szebb, és talán műszakilag optimálisabb gk-k születtek, persze a kor lehetőségei szerint)

A fenti kettővel ellentétben az arab államk inkább vásárolni látszanak.

Viszont az üzemeltetés egy másik fogalomkör!!! Nem fejlesztés, nem gyártás, bár a berendezés más jellegű (esetenként tán mélyebb) értését igényli.

És egy kézifegyver (löveg, páncélos, elektronikai felderítő rendszer) üzemeltetését (kezelését) nem szabad összekeverni egy hadsereg üzemeltetésével (szervezésével, ha úgy tetszik).
Nehezen hinném, hogy Irán 10 év aktív háború (1980-90) után ne tudna hds-t szervezni. Persze ennek szinteji vannak, és a vereség árnyékában a katona nem annyira motivált (hogy finom legyek). Ha az USa kerülne szembe egy nála 5-10x erősebb sereggel (egyelőre nem fog), ott is volna valami,hiába a felsőbbrendű management-módszerek gyűjteménye. Nincsenek csodák, viszont vannak elit alakulatok