Hát, talán több volt. De ha valakinek olyan gyereke születik, amilyet nem akart volna (és az esetek 99 %-ában ez történik), még nem kell depresszióba esni. Itt nyilván nem arról van szó, hogy nem lány lett, hanem fiú (vagy fordítva), nem ilyen, hanem olyan színű a haja, nem egyke, hanem iker stb...
Az én kisebbik gyerekem sem "tökéletes" a maga hiperaktivitásával. Meg tudtam volna őrülni tőle egy időben (4-5-6 éves kora körül), mégsem bántam meg, hogy megszültem. Van még itt körülöttünk néhány szülő, akiknek problémás gyermeke van. De nem kiáltják bele a világba, hogy megbánták, hogy mi a francnak szülték meg, hanem megpróbálnak szeretettel és törődéssel segíteni az életén.
Még egy daunkóros gyerekre is lehet büszkének lenni. Ha annyira nagy teher ennek a kicsodának is a saját gyereke, akkor adja örökbe egy olyan szülőnek, aki tárt karokkal fogadja. Aztán köttesse el magát. Hú de mérges vagyok! Szegény gyerek.

És akkor még azt kérdezi, hogy ki mire büszke!?!
Én például nagyon sok mindenre büszke vagyok a gyekeimen kívül is.