Én nem értelek Téged, nem tudom követni a gondolatmenetedet. Nem gondolom, hogy pl. az én életemnek egyetlen célja lenne a gyerek, tehát ha dr. Csernus megkérdezné, hogy mire vagyok büszke, akkor tudnék sorolni dolgokat az élet más teületeiről, de akkor is úgy gondolom, hogy a summa cum laude diplomám nem ér annyit, mint a tökéletes kicsi fiam. Vagyis ez nem jó megfogalmazás, nem hasonlítható össze a kettő, nem mérhető egy mércével. De büszke vagyok mind a kettőre :-) Szóval akkor most mi van az egómmal?