1. Oké, akkor itt nagyjából egyetértünk.

2. Itt is. Én egy kicsit nagyobb hangsúlyt helyezek arra, hogy a blöffparti akkor működik igazán, ha nem blöffparti. Jó példa a póker: a pókerben nem lehet jól játszani, ha valaki sohasem blöfföl. Viszont a legtöbb játékossal nem az a baj, hogy túl keveset, hanem hogy túl sokat blöfföl. A blöff akkor hatásos, ha túlnyomórészt igazi fenyegetéssel kombinálunk néha-néha egy-egy blöfföt. Tehát a blöffparti azt jelenti: 9x%-ban tényleg bevetjük az atomfegyvert, néha nem. De te sosem fogod megtudni, hogy mikor nem - amíg le nem hívod a blöfföt. Ne csodálkozz, ha 9x%-ban atompörköltet kapsz a fejedre...

3. A lokalizálható hatású atombombával kapcsolatban én olyan tekintetben szkeptikus vagyok, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pszichológiai hatását. Azaz, szerintem létezik lokalizálható hatású atombomba (a neutronbomba pl. azt hiszem kifejezetten ilyennek készült), de ha egy ilyet bevetnek, arra az ellenfél (már az 1-1 esetben) valószínűleg szintén atombombával válaszol. Pl. Irán ha véletlen meg tud semmisíteni egy amerikai támaszpontot (vagy hordozó-flottillát) atombomával, akkor Teherán és Qom szent városa is kapna egy-egy töltetet - szerencsés esetben. Szerencsétlen esetben az összes iráni nagyváros tíz-tíz töltetet kapna...

Tehát szerintem bölcs politikus nem számol lokalizálható hatású atombombával - bár az 1. pontbeli álláspontomat erősíti, hogy elképzelhető, hogy az első atomfegyver bevetői a maguk bombáját lokalizálhatónak tartják és éppen ezért nem veszik annyira komolyan. A válasz után pedig a bosszú ("az asszonyokért és gyerekekért, elpusztult városainkért") motivációja igen erős lehet.

4. A blöffparti sokkal olcsóbb, mint a hagyományos fegyverzet. Iránnak pl. nem az az érdeke, hogy képes legyen megvédeni magát az amerikai támadástól, mivel arra úgysem képes (a fokozódó amerikai veszteségekre egy reguláris ellenféllel szemben Amerika a történelemben mindig fölhergelődéssel és erejének fokozásával válaszolt), hanem hogy Amerika eleve meg se támadja. Elrettentő ereje pedig az atombombának - különösen árához képest - sokkal nagyobb, mint akár ezer tanknak. Különösen, hogy a hagyományos fegyverzetben sokkal nehezebb behozni a fejlett országok (különösen az USA) fölényét. Hadd utaljak itt arra a tényre, amire többek között Martin van Creveld hadtörténész is rámutatott (én legalábbis nála olvastam, és mellbevágó volt), hogy Izrael első komoly hagyományos fegyverrendszerét (a Merkava tankot) később fejlesztette ki, mint atomfegyverét. Sok ország úgy fejlesztett ki önerőből atomfegyvert, hogy egyetlen, a mai kor színvonalán álló hagyományos fegyvert sem volt képes kifejleszteni. Ez - van Creveld és az én véleményem szerint is - arra utal, hogy manapság egy atomfegyvert olcsóbb kifejleszteni, mint a hagyományos hadsereget fejleszteni. Valószínűleg ez még fegyverimport esetén is így van, arról már nem beszélve, hogy egy kicsit is komoly középhatalom már nem engedheti meg magának, hogy nemzetbiztonsága teljes egészében import fegyvereken alapuljon.

5. Én úgy tudom, hogy Iraknak volt biológiai fegyverprogramja (nem 2002-ben persze, de ez más kérdés), és elő is került a 2002-2003-ban hangoztatott vádak között. Majd utánanézek.

A biológiai fegyverek elég nagy részben szaporodásra képtelen baktériumtörzsekből (vagy talán vírustörzsekből) állnak. Ezek az oltáshoz hasonlóan nem fertőznek, de attól eltérően súlyosan (akár halálosan - ez nem feltétlen cél, egy sebesült rosszabb, mint egy halott) megbetegítenek. Én legalábbis így tudom, hogy főleg ilyeneket igyekeznek kifejleszteni.

Szerintem a szírek (és talán az irániak is) már most rendelkeznek olyan ideggázzal (orosz import, nem saját fejlesztés), ami ellen nagyon nehéz védekezni, és amivel súlyos veszteségeket okozhatnak Izraelnek. (Főként a polgári lakosságnak, és nem a hadseregnek, persze.) Az atomfegyverrel szembeni elrettentő erőnek tartják, bár nyilván nem olyan hatásos, mint egy szír atombomba lenne - amihez viszont Szíria közel sem rendelkezik megfelelő tudományos-technikai bázissal.