Namost itt megint "bejön" az életfeladat szindróma.

Túl azon, hogy minden ember más, az életfeladata is egészen más. Van aki magányt jött tanulni ebben az életében, van aki nagycsaládot, és persze van aki so-sok találkozást és elválást,   stb. stb.

Van aki élvezi az egyedüllétet, van aki szenved tőle. Paleonak igaza van, mindenki egyedül van (=felelős az életéért) de ugyanakkor társas lények vagyunk, mert kell a folyamatos kontroll és egymás segítése. Szeretni nem lehet egyedül, ahhoz min.2 ember kell. (vagy +1 macska...)