...hogy a rávezető fej körívben pásztázza maga előtt a légteret...

Ez csak addig van, amíg az autaomata követés meg nem valósult. Miután megtörtént, pláne indítás után már nem pásztáz semmit, hanem a rakéta esetleges elmozdulása esetén is követi a célt. Nekem Mezőfalván az Igla szakaszhoz volt egy gyakorló komplexum is. Az egyik rakétával indítást lehetett imitálni, volt hozzá egy csomó indító patron, amit a vasból készült rakéta testen cserélgetni lehetett. A másik oktató eszközzel az automata elfogást és követést lehetett gyakorolni. Ez nem repült, de a követőfej majdnem eredeti volt. Az éles Igla rakéta követő fejét nitrogénnal hűtötték, hogy minél érzékenyebb legyen. Ez a hűtés a gyakorló komplexumnál nem volt meg, de néhány száz méteren így is észrevette a varjút. (Nem az infra kisugárzása miatt, hanem az a jószág a határozott kontúr különbségeket is képes volt követni.) A rakétával max 10 méter távolságig farkasszemet lehetett nézni, mert ha tágra nyitott szemmel belenéztél, akkor azt elfogta. Ha becsuktad  szemedet, azonnal ledobott az automatika.

És még egy adalék az Igla mellett. Egy volt kollégám kint volt Németországban légvédelmi lövészeten. Ott a rengeteg (100 felett) Stinger indításból egyetlen egy produkált közvetlen találatot. Magyarországon nem emlékszem olyan Igla lövészetre, ahol ne lett volna meg a közvetlen találat. Pedig a BM-13 rakétájára lőttünk, lőttek, ami csak 13 centi átmérőjű. Vagy a Bólyain mutattam azt az ejtőernyőn lógó vacakot, amit szintén célanyagnak használtunk. Nem volt nagy ugye?

Az amerikaiak persze, hogy megúszták. A szememben az olyan kezelő nem számít komoly tényezőnek, aki az Asuluki lőtérről gyalog hazaindul, mert valamin felháborodott. Igaz, az nem iraki volt, hanem egyiptomi. Ilyen emberek kezébe nem szabad komoly technikát adni.