Menjünk végig az irányítási szinteken. A honinak nevezett légvédelem (és ebbe beletartozott az itt állomásozó oroszt telepített technika is) irányítása legbagasabb szinten Kijevből történt, ott volt a VSZ EFEF központi légvédelmi vezetési pontja.

Ez általában csak a direktívákat határozta meg, amit kb. úgy lehet érteni, hogy "Védd meg országod légterét!".

Ez alá tartozott az összes koalíciós tagállam nemzeti vezetési pontja, ami nálunk eleinte az úgynevezett "Szikla" volt, majd az egész kiköltözött Nagytarcsára. Ez a vezetési pont sem sokat tökölt a részletekkel, a VSZ vezetési pont tevékenysége annyiban bővült, hogy figyelemmel kísérték a polgári légiforgalmat is.

A szikla egyébként már a Horthy időkben is jócskán működött hasonló rendeltetéssel. (nemrég pakoltak ki bitózonyos dolgokat, és először a tűzszerészt kellett hívni, annyi német fegyvert és lőszert találtak. Hogy miért nem nekem szóltak?)

Alá tartozott nálunk két vezetési pont, (a nyolcvanas évekig) Veszprém és Lillafüred. (1. és 2. lé ho.) Ezek már komolyan foglalkoztak a felelősségi körzetükbe berepült légicélokkal, de az alárendeltek részére csak annyit határoztak meg, hogy "Semmisítsd meg a körzetedbe berepült célcsoportot!" Viszont már szervezték a rakéta egységek és a vadászok közötti együttműködést, hogy a repülő még csak véletlenül se repüljön be a rakéták hatáskörzetébe, ha meg már berepültek, akkor nehogy lelövöldözzék őket. Ezen a vezetési ponton ment keresztül a teljes rádiólokációs rendszer teljes céltájékoztatása is, hiszen neki volt alárendelve.

Az egységek (ezred, dandár) vezetési pontjai a kapott céltájékoztatás és a kapott utasítások alapján kalkulálta a feladatait és lehetőségeit, és a feladatul megszabott célokat elosztotta az osztályok között. Ezt ugy tette természetesen, hogy figyelembe vette a célok mozgásparamétereit, az osztályok lehetőségeit, rakéta fogyást, stb. Az osztályoknak meg már csak le kellett lövöldözni az ellenséget, hiszen lőni megy csak ők tudtak. A többi csak egy üres fenyegetés volt.