Én is itt vagyok, az Anya, csak a Rendszer, mint „csendes Olvasót”, nem engedett topicot nyitni.
Szóval cumi. Nem is annyira az elveim, inkább a félelmeim miatt nem akarom. Mindennek a tetejébe nem hiányzik még egy cumizavar is az életünkből. No meg az sem, hogy sterilizálgassak + leszoktassak. Bazsival (a nagyobbik gyerkőc) elővigyázatlanul belementem olyasmikbe, aminek tejprobléma lett a vége és rengeteget küzdöttem, hogy megoldjam. Túl élénk még ennek az emléke ahhoz, hogy bátor legyek.
Különben Tominál most próbálkozunk mindenféle hasfájás elleni gyógyszerrel és praktikával. Nem mondom, hogy teljesen sikertelenül, bár elkiabálni sem akarom a dolgot. Most már hébe-hóba alszik is, de ezek az alvások még mindig sok kívánnivalót hagynak maguk után. Minden ok nélkül összerezzen, fészkelődik, nyöszörög, horkol (?) és nagyon könnyen kizökken belőle. Vissza nem alszik, pedig akkorra már biztosan megszűnt minden hasfájós gondja (legfeljebb van valami a pelusban), és (szerintünk) még túl korán van (kb. másfél órával azelőtt kezdte az előzőt) az újabb szopihoz. Persze, ez is bizonytalanná tesz, nehogy megint az igény szerinti szoptatás (és így a tejmennyiség) ellen cselekedjek, ezért vagyok hajlamos újra mellre tenni. A másik gond, hogy nappal kizárólag csak a baba-hordozóban sikerül elaltatnom, amiért mindig ki is kapok a védő nénitől és a doki nénitől, hogy ez nem jó a gerincének, pedig szerintem még mindig jobb ez, mint hogy egész nap ölben legyen, ne aludjon semmit és ordítson.
Abszolút tudatlan vagyok. Mi történik egy alváslaborban? Hogyan vizsgálják ott a gyereket? Elég messze van tőlünk Bp. ahhoz hogy „csak úgy” útnak induljunk és ekkora utazás fáradtságainak tegyük ki a gyereket is. Mi van, ha épp ezért ott szépen aludni fog, nem is vizsgálják, hazatérve azonban kezdődnek újra a bajaink? És ha épp ellenkezőleg: ott sem tudjuk majd elaltatni?