Köszönöm a magadra vonatkozó információkat. Lehet, hogy másnak ezek szükségtelenek, de nekem fontosak. Fontos, hogy meg tudjam ítélni a párbeszédben résztvevő másikat. Valaki azt mondta rám, hogy diszkriminálom a nőket. Nem értettem, ma sem értem ezt a kinyilatkoztatást, de azt hiszem, a későbbiekben nem vitatkozom ezzel és nem is próbálok mást mutatni és adni magamból csupán annyit, amennyi tulajdonképpen vagyok. Sem többet, sem kevesebbet. Eddig is így cselekedtem, nem játszottam, nem köntörfalaztam, ezután sem fogok! Ha pedig ez nemtetszést vált ki másokból, akkor el lehet engem kerülni, nem kell velem foglalkozni! Szóval: maradok magamnak, olyannak, amilyennek a szocializációm és neveltetésem során váltam.

Itt, most Veled is... 

 

Az internet utanozhatatlan elonye nemcsak az, hogy idoben es terben osszehoz, hanem az is, hogy nem kell e kapcsolatainkba minden dimenzionkat becipelnunk. Erre vonatkozott az a - nyilvanvaloan celt tevesztett megjegyzesem - hogy  a jelmez lenyegtelen, a mogottes szellem a lenyeg.

 

Lehetséges sőt biztos, hogy lehet itt jelmezeket ölteni, lehet magunkat másnak mutatni, de nem értem, miért kellene ezt tennem. Talán ennek a megnyilvánulási formának az egyik hátulütője éppen az, hogy az interakcióban résztvevő felek érzékelése nem teljes, nem érinti valamennyi érzékszervünket. Tudom, persze, hogy tudom, hogy erre itt nincs (még) lehetőség... De gondolj bele! Mivé "fajulhatna" ez a műfaj, ha első blikkre nem csak egy nickkel szembesülheténk, hanem - mondjuk - láthatnánk az arcát a másiknak, vagy éreznénk az illatát, ne adj' Isten a szagát... Nem csupán arra kellene hagyatkoznunk, amit a másik magáról elmond. Nálam sokkal okosabb szaktekintélyek is kinyilatkoztatták már, hogy minden kapcsolatban arra törekednek a résztvevő felek, hogy magukat a legjobb színben tüntessék fel. Én is, ahogyan itt mindenki arra törekszem, hogy magamat "eladjam". Erre azonban nincs másféle lehetőségem, csak a bemutatkozás, az önmagam lefestése. Az én tükröm azonban lehet csorba is, ekkor csak egy részletet mutat belőlem, avagy éppen görbe is, s hamis képet láttat velem. Olyannyira hamisat, hogy ez ellentétben is állhat azzal, amit más lát, vagy érzékel. S ebben a pillanatban az általad előnyként besorolt internet-tulajdonság hátránnyá válik: részinformációkat tartalmaz.

Nekem például hiányzik a közel teljesség, ezért kérdeztem tőled is...

 

Amivel itt probalkozom az olyanfele koztes mufaj lenne az off-topic egysorosai es a szakmai vitak kozott kozepen,

 

Azt hiszem, magaddal rántottál, én már filozofálgatásba kezdtem, de nem hiszem, hogy ez rajtunk (mármint rajtad és rajtam) kívül mást is érdekelne...

 

Es ahogyan egy teniszpalyan is elvileg lehetne masfele jatekot is uzni, de az megsem szokas,  gondoltam, az uj jatekformahoz is uj terep kell.

Ez is rendben van, új téma = új terep. Lásd: új topic... Azonban ez a közönség - legalábbis az általam megismert néhány ember nem azért jár ide, hogy ideológiákat gyártson, azokat közszemlére tegye majd a kritikákat behódolva elfogadja. Itt arról szól az élet - tudod... -, hogy valamennyiünknek van valami baja, valami... hogy is mondjam... flúgja, ha úgy tetszik: defektje... ami miatt itt van. Nem találja a helyét, vagy csak társaságra vágyik. Lehet, hogy fájdalma van, olyan, amit nem oszt meg mással az ember csak egy vadidegennel... Úgy, hogy semmi mást nem ad önmagából ki, csak a fájdalmát. Aztán, ha mázlista, akkor talál valakit vagy valakiket, akivel lassan mást is megoszt, lassan rábízza az életét. Ez néha veszélyes lehet. Például akkor, amikor személyesen is találkoznak, és kiderül, hogy mégsem olyan a másik, mint ahogyan elképzeltük... Ezért volna jó az a fajta virtualitás, amely a betűkön kívül mást is érzékeltet... Ekkor volna igazán "ütős" ez a netes "dolog"... ekkor: ha itt és most érezném az oroszlán szagát, a szőrének tapintását, a sörénye gubancát, a leheletének melegét, a szemének fényét... ekkor volna közelibb ez a kapcsolat. Emberközelibb...

 

 A regi gorogoknel letezett effele diszkusszios forma, de a mai koznapi eletben azt tapasztalom, hogy hogy a resztvevok kotelezonek tartjak az allaspontjukkal valo szemelyes azonosulast, s igy aztan parbajnak, nem pedig kutato vizsgalodasnak tekintik a vitat.

 

Nos... Látod, ezt nagyjából egyformán látjuk. Nem tudjuk bevállalni azt, ha időközben megváltozik a véleményünk. Pontosabban nagyobb problémának látom azt, hogy ha meg is változik a véleményünk, akkor sem úgy kezeljük azt, mint képlékeny, formálható, amorf "anyagot", hanem ismét határozottnak gondoljuk, szentenciózusnak. Megint csak: kinyilváníttatottnak, punk-tum! Márpedig a viták, a jószándékú figyelmeztetések vagy kétkedések adják a lendületet, a világ sodrásának gyorsulását. Ezeket azonban könnyebb durcásan sértésnek venni, és a meg nem értett zseniként szenvedni miatta........ (ez alól - sajnos - én sem vagyok kivétel.)

 

Szivesen meghallgatnam, mondjuk, mi tetszik neked konkretan azokban a zenekben, amelyeket emlitesz, s talan elmondanam az azokra vonatkozo elso impresszioimat, hogy esetleg azzal tovabbi elemeket hivhassak elo toled. 

Igen! Ez az! Szívesen meg is tenném, sőt meg is teszem nagyon sok témában, több helyen, azonban ez többnyire ellenérzést vált ki a többiekből. Azt gondolják: tudálékos vagyok, okoskodó vagy egyszerűbb esetben: kekeckedő... Csupa kellemetlen tulajdonságot társítanak így hozzám, s előbb-utóbb megbélyegzett leszek. Pedig gyakran nem teszek mást, csak reagálok, figyelemfelkeltek...

 

 

 

Ugy gondoltam, Senora,  - fejezte be az oroszlan - hogy ha sikerulne effele kozepsulyu stilust meghonositanunk, akkor talan a mas topicok erdeklodo resztvevoi kozul is tobben hanyatt-homlok rohannanak tabortuzunk kore. 

 

Azt hiszem, ez nem rajtam múlik. Jómagam - láthatod, egyébként is filozofikus alkat vagyok, a leíró-elemző fajtából. Nem akarom ezt túldimenzionálni. maradjunk annyiban: Partnered leszek, ha megengeded..... s, ha lesz miben...