Tompa Mihály

 

ALKONYATKOR.

 

Tünődve állok én
Az est sugárinál,
Midőn a nap sötét
Hegyek mögé leszáll;

 

Kérdem: ha életünk
Fáklyája majd elég,
Ujabb dicső korány
Reá derűl-e még?

 

És a vak éj után
Ragyogva kél napunk;
Jelenti: álmaink
Után - feltámadunk.

PATAKNÁL.

 

Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád miért siet
A kedvesem?

 

Nem tűnik úgy el est,
Nem jő korány,
Hogy itt ne lenne a
Kedves leány.

 

Boldog te! hallhatod,
- Füzért ha fon, -
Kiről foly édes dal
Az ajkakon;

 

És aki úgy tudod
Szívtitkait,
Ha tán szerelmével
Mást boldogít:

 

Mondd, oh, mondd meg nekem,
Kis csörgeteg!
Látod, miatta szűm
Minő beteg.