Wass Albert:

ÁLOMPALOTA KÖDVÁROSBAN

Minden ösvény onnan indul el
és minden ösvény csak odavezet,
de hiába mész,
és hiába megyek.

ha emberkéz a kapujához ér,
bomlik, megindul, ellebeg.

 

 

¤¤¤¤

 

ÉJFÉLI HANGULAT

Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg,
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.

Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang... vajjon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?

Éjfélt ütött az óra... rejtve, lopva
jó volna most egy hárs alá kiállni...
fátylas szemekkel elnézni a holdat...
és várni... várni... várni...