"Erdész barátunk meséli a következő "megrázó" történetet:
Téli családos vadásztalálkozót tartottak még a hatvanas években. Szabadtűzön főzték bográcsban a férfiak a halászlét, közben jókat iszogattak. Az asszonyok meg bent a házban főzték a belevaló tésztát. Általában a férfiak szeretik az erősebb ízeket, a nők pedig a szolidabbakat. így aztán némi cselhez kell folyamodniuk, hogy valahogy belecsempészhessék a méregerős cseresznyepaprikát (mifelénk hosszúkás, oltári erős, kutyapöcsünek, vagy macskapöcsünek nevezett paprika a divatos). A mi Feri bátyánk is így tett.
Otthon a konyhában egy papírszalvétába csomagolta a "mérget", majd gyorsan zsebrevágta, még mielőtt a felesége észrevette volna. A bográcsnál pedig odasettenkedett, hirtelen, de elegáns mozdulattal belezuttyantotta a paprikát a halászlébe, majd az immáron üres papírszalvétát visszahelyezte a pufajka zsebébe. Úgy látszik, hogy ezt többen megcsinálhatták, mert nagyon jó, de méregerős lett a halászlé. Szinte csak a férfiak ettek belôle, annyira erős lett. Este még iszogattak, aztán mindenki nyugovóra tért a vadászházban. Éjjel, vagy inkább hajnalban Feri bácsira rájött a hasmenés, elkezdett dolgozni a paprika. Felkapta a pufajkáját és kirohant a kis vadászház mögé. Elvégezte dolgát, majd eszébe jutott, hogy ki kéne valamivel törölni. A pufajka zsebében kutatva megörült a papírszalvétának és kitörölte vele, hogy siethessen be a meleg vadászházba. Ekkor hallatszott az a bizonyos ordítás, amelyre nem csak a vendégek riadtak fel, hanem valószínüleg az erdő összes vadja is. Fájdalmának csillapítására a legkézenfekvőbb megoldást találta ki: beleült a hóba ...."