úrnő Creative Commons License 2005.04.04 0 0 543

Ah, kedves oroszlán!

 

Minő szürrealista körmondatok!

Mondd, sokat gondolkodtál, míg az eredményt ideköpted a száraz fű közé?

Látom a nyákos agyvelőt a túlzó méretű petriben, látom, ahogy hideg fémszálak ösztönzik munkára. Látom...

De akarom én ezt látni? Akarok egy öreg, kivénhedt, körmönfont, kopott szőrű, meghatározhatatlan nemű egyeddel párbajozni? Nem kerekedik-e felül a híres érzékenységem és empátiám? Nem hagyom-e szándékosan, hogy legyőzzön; megadva neki azt a lehetőséget, hogy jóllakottan múljon ki, pofáján az elégedettség bávatag vigyorával?

Kívánok-e vajh' valamit? Szeretném-e, ha megismét körbetáncolnának? Vágyom-e sziporkázni és szikrákat vetni? S mindehhez milyen közönséget óhajtok? Bámészan leskelődőt? Rajongva körbezsongót? Elnézően mosolygót? Kiváncsian fürkészőt? Szerelmesen tekintőt? 

Akarom-e tudni, kivel - pontosabban: kihez beszélek? Akarom-e ismerni a másik rezdülését? Akarom-e ismerni gondolatait?

S e kósza állat meg tud-e felelni minden kérdésemre vagy csak ámít, mint a messziről jövő, aki azt mond, amit akar? Mi van, ha csak közönség szeretne lenni a magánszámomhoz, a tánchoz amit a zsákmány elejtésekor lejtek, az egyszemélyes színdarabhoz?

 

Mit akarhat ez a nagyvad? Mire fel, hogy éppen ide heveredett le?

S ha felteszem neki a fenti sokat, honnan tudja a válaszokat?

Előzmény: oreg_oroszlan (542)