ilang_ 2005.04.03 0 0 104 Odabenn a mély vadonban, A csalános iharosban, Félreeső völgy ölében, Sűrű árnyak enyhhelyében; Oh milyen jó volna ottan, Abban a kis házikóban, Élni, éldegélni, szépen, Békességben, csöndességben! Nem törődni a világgal, A világ ezer bajával. Meggondolni háborítlan, Ami immár közelebb van Illatos hegy oldalában, A tavaszi napsugárban, Nézni illandó felhőkbe, Múlt időkbe, jövendőkbe És azután, utóvégre, Észrevétlenül, megérve, Lehullani önmagától, A kiszáradt életfáról S ismeretlen sírgödörbe' Elalunni mindörökre S ott egyebet mit se tenni, Csak pihenni, csak pihenni (Vajda János)