NYUGTALAN ÉJ

Egy kácsa ölyvvel álmodott s most felriad,
totyog, farát mozgatja, meg-megáll,
majd hármat hápog és elalszik ujra,
de már a pelyhes csöndet szertedúlta.
Sötét szél ébred borzas ég alatt
és álmokat fodrozva átszalad
lélegző ólak, istállók felett,
s ficánkol alvó kiscsikók helyett.

Susogni kezd, mi eddig néma volt,
lassan leszáll s az alvó bodza sűrű,
fehérlő illatában ring a hold.

**

Paul Fort:
NYÁRÉJI ÁLOM

A hegy szabad rózsája piros örömtől ugrott az éjjel
s a síksági rózsák sziszegve sugták, ébredve
kertjeikben:

"Ugorjunk át a kertnek rácsán nővérkéim, míg sötét
az éjjel, a kertész éles ollója fényes szemekkel
tekint már szerte-széjjel."

S láttam hajnalban sokfelé, hogy víg rózsái a kertnek,
a nyári utakon menetelnek egy szabad rózsa felé.

/fordította: Radnóti Miklós/