Olyan egyszerű ez a kifütyülés.

Van ebben azországban egy társaság, amelyik nem tud veszíteni. Veszíteni pedig veszített az elmúlt időszakban, mégpedig sorozatban.

Elvesztette a választásokat. Ez önmagában is nagy tragédia, főleg, ha mostanában megtudjuk, hogy nagy reményeket fűztek a megnyert választások utáni... országgyarapításhoz, vagy hogy kell mondani. Nem tudnak veszíteni, lett hát nagy újraszámolási balhé.

Azt hitték, hogy a D-209-es üggyel megbuktatják a kormányt. Senkit nem érdekelt a dolog.

Nyertek az EU-választásokon, mégis vezsítettek, hiszen nem titkolt vágyuk volt, hogy kormánybuktató nyerésre számítanak. Kormánybuktatás nem lett.

A saját meggyőződésük és véleményük ellenére - legalábbis utólag ezt mondják - támogatták az ostoba népszavazási cécót. Itt dörzsölték a kezüket, hiszen úgy számítottak, hogy akárhogy is jön ki, ők nyernek. Elbukták csúfosan, a magyarság itthon és odakint azóta sem tért magához tőle.

Jöttek a gazdák, a felmentő sereg, a traktoros lovagok. Majd ők megbuktatják a kormány, csak húzzák ki március 15-éig. Nagy leégés, mert a gazdák megegyeztek a kormánnyal, a kormánybuktatás megint elmaradt.

15-én már csak egy búsképű, kicsit túlsúlyos lovag buktatta szokása szerint a kormányt.

Tudják ők, hogy mi a bukták oka, de nem mondhatják, hiszen amióta a szavazóbázisukat csak az egészen szélső jobb felől tudják megtámogatni, nem mondhatják azt, hogy bocs, tévedtünk, vagy sajnáljuk, a másik jobb volt: a szélsőségeseknek ezt nem lehet beadni, azoknak harc kell, állandó csatazaj. Tüzelni kell őket, hogy megmaradjon a hév, különben ezek inkább megint Csurkára, ki tudja, kire szavaznak majd. A buta embernek meg mi kell? Megy fütyülni, nem tudja, hogy milyen ostoba, aljas, sunyi politikai játszma eszköze.