"...Padányi állítására, ki az onoguroknál,
bolgároknál és kazároknál (besenyőknél is) meglevő gyula méltóságnév "fáklya" nyelvi
jelentését úgy veti egybe a római liktor hasonló jelentésű fogalmával, hogy az a
rómaiaknál etruszk átvétel. Ugyanígy a vesszőnyaláb, a "gyulajelvény", amelyet
bizonyos alkalmakkor- írja Padányi - a gyula a kagán előtt meggyújtott és elégetett
(91).

A tudósnak is kiváló Arany János e sorai: "Örömmel a máglyát a Gyula meggyújtá, /
Láng lobogó lelkét nagy egekre nyújtá", nemcsak stílbravúrjáról tanúskodnak, hanem a
gyula-kultusz felfogásáról és ismeretéről is. Igen valószínűnek tartom, hogy ebben
Ipolyi Arnold munkásságára is támaszkodhatott (92), aki a Gyula nevet papnemzetségi,
papcsaládi névnek gondolta. A Gyula tűztiszteleti papi hivatalt viselhetett. A Gyula
szó gyökének származékai igen meggyőzően szólnak emellett: gyúl, faggyú, ál-gyú,
gyu-fa, ki-, meg , fel-gyújt. De ilyenek a tűztiszteleti gyűlésekkel összefügghetően
a gyű-lés, gyú-Iás. Vagy megtalálható a nagyobb számú szarvasmarha őrizőjének
nevében is: gulyás, az összehengerelt hó nevében: hó-gulya.
Mit szaporítsam? Németh Gyula, a Baskíriában még fellelt magyar törzsnevekről írott
tanulmányában (93) Pais Dezsőre (P. D. 1931.) hivatkozva írja, hogy a magyar
gyulá-rak megfelelő török yula szó nyelvi, jelentése is a "fáklyára, fényre megy
vissza"...."