Egy ideig nagyrészt az volt, később a pénztárcáján keresztül megszólítható átlagmagyarra hatottak az egzisztenciális érvek.

Igen, sokáig én is hasonló názeten voltam, hogy félre szennyes pénzügyi érvek, félre anyagiasság, félre ilyen szőrösszívű megfontolások, szemünket vessük a nemzet boldogulását szolgáló célokra és más semmire.

Ez a véleményem tartott egészen addig, amíg közelebbről bele nem szagoltam egy kicsit fatornyos kis hazám önkormányzatának dolgaiba és - sajnos - rá kellett jönnöm, hogy a legszebb ideának is vannak szennyes pénzügyi vonatkozásai, amiket nem szabad elhanyagolni és semmibe venni, mert idő kérdése és ez szépen megbosszulja magát. Ha tetszik, a szép ideák világából kicsit lejjebb ereszkedtem a matéria világába. Mert hát ilyen a világ akkor is, ha ezt nem valljuk be magunknak: a politika 90%-ban a pénzről szól. Nézd csak meg az egyházak tevékenységét az utóbbi 15 évben: csak akkor emelték fel szavukat, ha a pénzüket és a befolyásukat érte valamilyen támadás. 

A pénztárcáján keresztül megszólítható átlagmagyar: ez egy szép, a legnagyobb halmaza a magyar populációnak. Olyannyira, hogy még a jobbos szavazóközönségről is kiderült, nagyon is megszólítható a pénztárcáján keresztül, még erdélyi vérei ellenére is. Akikért pedig - állítólag - szíve a nap 24 órájában hevesen dobog. Legalább is, ha ingyen teheti.

Természetesen videofelvételem nincs. Csak valahogy gyanús koincidencia mutatkozott a Fidesz és Mádl álláspontja között, ami nem is olyan gyanús, ha ismerjük a köztük levő baráti, sőt harcostársi viszonyt. Tudod, ha egy kacsa úgy hápog, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, úgy röpül, mint egy kacsa, sőt úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az előttünk álló lény nagy valószínűséggel egy kacsa.