No, no: a másodállásomról van szó! Ezt csak azért mondod, mert nem ismered a "rendszert". A kommunikáció négy okból rossz.

Az első és legfontosabb, hogy rossz az a politika, amit kommunikálni kellene.

A második, hogy nem egységes: van a párt sajtóosztálya, az informatikáta, a frakció sajtója és a párt szóvivője, és etek mind függetlenek egymástól: más-más nevezi ki, illetve munkáltatja őket; egymással nem egyeztetnek, csak a megrendelő/kinevező igényeinek próbálnak megfelelni (illetve Juhász G. és Nyakó I. ifjú titánok saját karrierjüket próbálják előmozdítani).

A harmadik, ezzel szorosan összefüggő ok, hogy a legtöbb pozícióban szakmailag alkalmatlan, de politikailag lojális emberek vannak (így pl. az előbb említett ifjak együttesen se voltak még képesek egyetlen négy szónál hosszabb és többé-kevésbé magyar mondat megfogalmazására). Nyakó pl. úgy lerült a "helyére", hogy Kovács L. (még pártelnök korában) meglátta őt a folyosón, és eszébe jutott, hogy milyen jól mutatna egy ilyen snájdig gyerek az MSZP képviseletében. Megkérdezte hát tőle, hogy nem akarna-e a párt szóvivője lenni, Ny. pedig élete valszeg utolsó, magyar nyelvű mondatával azt válaszolta, hogy "Igen". (Ma már bizonyára úgy mondaná, hogy "Lépéseknek kellene történniük eme célkitűzés megvalósulása irányában".)

A negyedik ok meg persze az, hogy a politikusok közül a legzavarosabb fejűek (a munkaügyekkel és mezőgazdasággal foglalkozó síkhülyék) adják ki a legtöbb sajtóközleményt.