Mondjuk úgy, hogy észrevették köztük a mongoloid jegyekkel rendelkezőket, de ez nem jelenti azt, hogy döntően mongoloidok voltak. És pl. Bóna is elismeri, hogy az e tekintetben legvadabbul idézgetett Ammianus Marcellinus valószínűleg életében nem látott hús-vér hunokat.

Örülök, ha feléred végre ésszel, hogy a genetikai összetartozás meg a kulturális-nyelvi-állami közösség két különböző dolog. Az irokéz--delavár példa is erről a hallatlan szellemi előrehaladásról árulkodik nálad.

"Azért annyit nem ártana tudnod, hogy a hunok és az utánuk érkező Európába érkező altáji nyelvű népek (avarok, onogurok, kazárok, besenyők, kunok, stb) összefoglaló jelleggel  mind  türkök..."

Azért annyit nem ártana tudnod, hogy az avarok kevert avar-hun nép (lásd: hunogur vagy várkony), akik a Kárpát-medencét több hullámban érték el, hogy a kazárok közt is alighanem akadtak hunok, és hogy a "hun" egy változata csupán a "qun", "thun", "phun", "pun" népnévnek, tehát a gyökereiket végső soron valahol a Hasszúna--Szamarra--Halaf-vidékeken kell keresni a Krisztus születése előtti évezredekben. Ugyanez elmondható persze a besenyőkről vagy az avarokról is. Ezek etnogenezise az írott források tanúsága szerint már az említett térségben lezajlott, és hogy később mely csoportjaik milyen állami keretek közé kerültek, hogy közülük vezető szerepre emelkedhetett-e valamelyik egy birodalom életében, az a mindenkori katonai-politikai széljárás függvénye volt. Bizáncban is elég nagy tömegű hun, avar, türk, besenyő stb. népesség élt.