akkor off:

Nekem nagyon nagy pofon volt a G2 után a 300D "életlensége". A dolog annyira idegesített, hogy rászoktam a RAW-ok használatára, mert azokat még elég szépen lehet élesíteni. Első obim egy 28-200-as Tamron volt. Úgy éreztem, hogy az autofókusz villám a kompakt után, de akkor még nem ismertem az USM-et :). Az obi élességét úgy tudnám jellemezni, hogy ha a gépen elkezdtem nagyitani a képet akkor legjobb esetben a legnagyobb nagyítás elött 2 fokozattal tünt élesnek a kép. Legnagyobb átka az volt, hogy iszonyú nehéz volt eladni.

Utána egy Canon 28-135IS obi jött. Ez rögtön minőségjavulással járt: Élesség már az utolsó elötti nagyitásig jó volt. Az IS az én öregedő kezemben csodákat művelt 1/20 letámasztva stb. Eladni már lényegesen könnyebb is volt, a nehézséget itt a majdnem 1 éves kora jelentette. Most egy 70-200L obim van. Bizonyos "labor" körülmények közt minimális back fokusszal, ám a gyakorlatban ez úgy tűnik nem zavaró. Ha éles a kép akkor nagyon :). Az első olyan obim amivel időnként jpg-t is fotózok, bár most meg azért nem annyira, mert nagyon hozzászoktam a raw engedte viszonylagosan pongyola fényméréshez. :)

 

De azért hogy ne legyen kerek a világ egy két hátrány:

- nehéz és feltünő

- nincs benne IS a kezem meg továbbra is remeg :o

- és nem tudok eleget hátrálni bizonyos témákhoz

 

Ez utobbi okán most 70-ig keresek obit. Sokan dicsérik az alábbi kettőt:

Tokina 28-70

Tamron 28-75

ez utóbbi pl. elég jól szerepel itt is: http://66.102.7.104/search?q=cache:BiWg7boFIR0J:www.photozone.de/2Equipment/easytxt.htm+lens+test&hl=hu&inlang=pl

illetve Birdie ezzel tesztelte annó a D70-et, és azok a képek se rosszak. Ára kb. fele (kint harmada!) a Canon 24-70L-nek, úgyhogy most erősen gondolkodom rajta.

 

:On