Folytathatom a mesémet? Tudjátok mit? folytatom. Mikor is repült Farkas Berci? 1980-ban. Akkoriban a hadsereg minden egyes alakulata kapott két csomagot, az egyikben Berciről és Kubaszovról voltak a dolgok, a másik csomagban Magyari Béláról és a párjáról. Csak parancsra lehetett bontani a csomagot, ám amikor a parancs megérkezett, a politikai helyettesünk - mert akkor még az is volt - rossz csomagot bontott. Így volt nekem nagyon hosszú ideig magyaribélás kártyanaptáram. A Polh. meg valami fertelmes letolást kapott, de más baja nem volt.

Na de amit el akarok mesélni. Tudni kell, hogy Farkas Bercit körbehurcolták az országon, mint a véres kardot, és mutogatták nagy büszkén mindenkinek. Egyik alkalommal éppen az építő dandárt, mint alakulatot látogatta meg, azok meg elhatározták, hogy megmutatják Bercinek a munkájukat. Mit mutattak meg, pont egy olyan munkaterületet, ahol az építők még építkeztek, mi meg már ott voltunk. Ez valamikor márciusban lehetett. Lehet, hogy akkor Pesten már jó idő volt, és átmeneti öltönyben és vékony ballon kabátban lehetett mászkáni, viszont nálunk még kemény foga volt a télnek. Ahol nem takarítottuk el, ott még méteres hó volt, meg kemény minuszok. Nos egyik nap reggel hét óra körül megjelent egy építős alezredes egy fekete Volgával, és mire meg tudott állni, addigra mennie kellett két kört. Ugyanis a készenléti épületünk mellett rendes meredek volt az út, és nem volt olyan egyszerű megállni rajta. Mi azt csináltuk, hogy a kocsi kereke alá beraktunk néhány faragott követ. Ezt ez az ürge tudta, de mire talált egy alkalmas katonát, aki a köveket tudta kezelni, addigra kellett egy kicsit kocsikázni. Na nagy nehezen megállt, és akkor jött a meglepi. Kipakolt a készenléti épület folyosójára nyolc pár vadonatúj fehér mezőgazdasági tornacipőt, meg nyolc pár vadonatúj hófehét kapcát. Parancsnokunk - aki a mintapéldája volt a klasszikus tirpák parasztembernek - kíváncsian megkérdezte, hogy mire fel a nagy előkészület. Erre a vendég azt mondta, hogy ez azért kell, nehogy a Farkas alezredes elvtárs lába sáros legyen. Parancsnokunk erre fennhangon elkezdett röhögni, és majdnem az anyjába küldte a vendéget azzal, hogy "Te marha! Hát reggel minusz 23 fok fagy volt. Egyébként meg az egész terület eleven szikla. Hol akarsz Te sarat találni." Na Berci megérkezett, elkezdték kísérgetni, de a végony ruhában majd befagyott szegénynek a segge. A parancsnokunkkal nagyon jól megértették egymást, hiszen földiek voltak. Persze nem sokáig volt kíváncsi a technikára sem, meg a kilátásra sem, pedig az hidegben nagyon szép volt, hamarosan a látogatás elsődleges célja a harcálláspont lett, mert ott legalább meleg volt. Na így látogatta meg Farkas Berci az építő dandárt. Nagyon sokáig a kellemesebb sztorik között emlegettük a dolgot. Ám most jön a tortán a hab. Valami dolog miatt fent (vagy lent) voltam a dandárnál, és amikor estefelé a busszal megyek hazafelé, két buszsofőr (az egyik valóban a buszt vezette) kezdett el beszélgetni a busz elején

- Te! Itt volt a bázison a Berci (mármint nálunk.)

- Ja.

- Tudod-e minek vót itt?

- Na minek?

- Tudod odafent a hegyen egy interkontinentális rakétabázis van, és Berci eljött megnézni a Béla (Magyari) helyét, mert ő lesz itt a parancsnok.

Mikor hazaértem, első dolgom volt elmesélni a parancsnokunknak, hogy fúrják főnök. Azon is jót kuncogtunk egy darabig. Az ilyen történetek tették elviselhetővé az amúgy kemény fentlétünket, mert azért nem volt egyszerű megélni azt a néhány hónapot. Na mára ennyi elég volt.