Amikor pont jó a méret......

Mókuci, nekem pont jó volna a tiéd is,
Aszalódok itt punci nélkül, na miért is?
"Pontjóméretűbe" távoztál, azt írtad nekem,
De Te tudod, vajh' mely méret a zsánerem?

Mókuci! Legkedvesebb volna nekem egy próba,
Hogyha beléd mérhetném a cövekem valóba.
Csak így lehetne bizton igazságot tenni,
Méretet pászítani, s azt össze nem keverni.

Képzeld csak el, mily tragikus volna az eset:
Már éhes vagy nagyon, a halál is kerülget,
Mert kedvenced a Hertz, vagy a Pick szalámi,
Csak cserkészkolbász jut, vagy hasonló akármi.

Na jó- jó, a semmitől talán az is több valóban,
De ahogy a gourmand étke nem lehet sótalan,
Öblös punciban sem billeghet olymódon a dákó,
Mint a harang nyelve, ha szól déli harangszó.

Isteni, ha gyengéden, melegen rásimul nedvesen,
Simán siklik benned, s épp ki is tölt rendesen.
Hüvelyed redőit a vessző szépen kisimítja,
Nedved olajozza ott, amint masszírozza.

Egyet lüktet benned, Te átérzed teljesen, s
Amint közeledik a vég, vonaglasz rendesen,
Aztán kitör a spricc, de csak annyit érzel,
Méhszájadat meleg férfinedv tölti tele kéjjel.

Nem is tudsz már szólni értelmesen semmit,
Halkan nyöszörögsz csak, néha nyüszítesz is,
Amint remegni kezd bensőd ritmusosan,
Nagyot sóhajtva merülsz ki halálosan.

Kedvesed karjában már édesdeden elszol,
Gyönyörűket álmodsz, már nyálad is kicsordul,
Ráfolyik férfid mellére melegen
Megsimítja arcod, s suttogja: Kedvesem



off:
AAAaaaahhhh!!!!
Broáf......
De jó is volna....