folytatás:
A zákányi Dráva-híd

A híd először faszerkezettel épült meg, majd 1891-ben vegyesszerkezetű (három nyílásban félparabola felsőövű, alsópályás, öt nyílásban felsőpályás) kétvágányú acélhíddá építették át.
A híd és környéke a trianoni határmegállapítás egy sajátos története volt. A DV vonal (Murakeresztúr-Barcs) egy szakasza (Góla községtől északra) Körös-Belovár vm területén haladt, ami Horvátország része volt. Ezen a szakaszon a határvonalat Somogy és Körös-Belovár vm. eredeti határvonalától délre húzták meg, hogy a vasútvonal egészében magyar területen maradjon. Így Góla állomás Magyarországhoz, Góla község a SZHSZK-hoz került, '19-'21 között pár határviszályt generálva.
A határkiigazításért cserébe a SZHSZK ragaszkodott a teljes zákányi hídhoz, illetve a Dráva bal partján annyi területhez, hogy a hídról egy leágazó vasútvonalnak megfelelő hely maradjon arra, hogy a balparton fekvő répási települések vasúti kiszolgálását jugoszláv oldalról biztosíthassák. Ezt a területet meg is kapták, de a vasútvonal azóta sem épült meg. (ehhez kapcsolódóan még volt némi huzavona a zákányi fűtőház vízkivételi művének hovatartozásáról, de az egy másik mese)

A zákányi hidat a délvidék visszafoglalásakor (1941. 04. 07) felrobbantották. 1941 júniusában magyar-horvát kooperációban elkezdték a híd újjáépítését egyvágányú szükséghídként. Az eredeti hídszerkezetből fel nem használható részeket hadihíd-anyagból építették föl, egyes eredeti hídelemeket provizóriumként használtak fel. 1941. 12. 28-án vették fel a forgalmat az ideiglenes hídon. A végleges új hidat a háború után építették meg.