a módszer. mindent szabad szinte :)


szóval nagy vonalakban a következő a helyzet.
szabad tárgyfelvétel van:
nagyon kevés a tárgyi előfeltétel, tehát bármikor bármit felvehetsz kevés kivételtől eltekintve. Ráadásul egy tárgyon belül is választhatsz, hogy kinél akarod felvenni, és követelményekben elég nagy különbségek vannak.

ennek az a következménye, hogy a tanárok nem egy korszak teljes terjedelméről tartanak órát, hanem mondjuk a középkoron belül bizáncról. a többi országgal nem foglalkoznak. a középkoros tanegységeket így könnyen letudhatod azzal, hogy nem is hallottál semmit mondjuk angliáról, vagy franciaországról. szigorlatra persze tudni kell róluk meglehetősen sokat, de az a te dolgod, hogy kitől , vagy miből tanulod meg.

aztán az osztályzás: alapvetően két fokozatú, jeles, vagy jó. az előbbi, ha tudsz, az utóbbi, ha nem. vannak persze kivételek, de ritka. szigorlatra viszont ez nem érvényes. az újkor szig. pl. a megfelelő vizsgáztatóknál eleve úgy tervezendő, hogy elsőre nem sikerül.

nagyon sok oktatónak alapvető pedagógiai hiányosságai vannak, de nem olyan kevésnek a tudásával is vannak gondok. lehet hogy az illető nagyon beásta magát németország XX. századi történelmébe, de az ugyanez időszak magyar történelmével meg nem nagyon van tisztában.
nagyon sok szeminárium eleve az illető tanár kutatási témájáról szól.

vannak persze élvezetes órák, de azok is azért jók, mert a tanár személyisége olyan.
én földrajz-töri szakos voltam, de azt kell hogy mondjam, hogy a földrajzon nagyságrendekkel több tudás ragadt rám, és nagyságrendekkel jobb óráim voltak.