Majd kis lépésekkel haladunk, hogy ne offoljuk szét a VOLHOV szekciót. Mivel kannibál voltam inkább innen közelítenék. De az általános harci munkáról még van irányítós ismeretem is.

 

Akkor először is az elvi különbségről. Az SZ-200 doppler elven működő folyamatos üzemű lokátorral volt felszerelve.  A távolság mérést fázis kódmodulációval végezték. Az irányító rendszer végezte a cél elfogását, követését, a visszavert jel nagysága és spektuma, vmit a rep. jellemzők alaján a cél típusának meghatározását.

 

A K-3 kabinban történt meg a szög és távolsági paralaxis helyesbítés kiszámitása. A K-3 kabin vezérelte a szög, távolság, frekvencia, sebesség szerinti rávezetést, és ellenörizte a hajtóműprogram beállítását.

 

Az indító állványban 2 db generátor és egy amplidin volt elhelyezve. Ezek állították elő az PU és a rakáta működéséhez szükséges egyen és váltó. feszültségeket, mert a különböző rendszerek más más frekvencián működtek.

 

(A meghajtó motorok általában 3x380/50, a szögkövető és ismétlő rendszerek 3x220/400 Hz-n működtek. A jellemző egyen fesz. a +27V volt.)

 

A felkészített rakétát folyamatosan szárított levegővel hűtötték. Erre egy zár, levegőrendszer volt beépítve az állványba, egy nagy cilit konténerrel egyűtt. Ezeket rendszeresen ki kellett szárítani. (jegyzőkönyv...)

 

folyt. köv....