Heló, ja. Régen. (vitatkoztunk) És nincs is nagy erőm hozzá, alighanem valamiféle generációs értékrend-különbség lehet, talán más nyelvet is beszélünk már.

A hóhérra ne is fecséreljünk sokat: ha valaki hóhér (munkát vállal) lehet mellette humoros, meg az is lehet, hogy amúgy jó ember és nem veri a galambokat, de mindez indiferens. Hogy úgy mondjam egy magasabb rendű erkölcsi mérce ( a hóhérség válallása) kioltja a többit. Ez akár analógia lehet a Hajós kapcsán feltett kérdésedre is. Nem kell a népszerűség és a nézettség (fizettség) érdekében minden szart elvállalni.

Ami pedig a liberálisnál is liberálisabb elveket illeti. Ja, persze.

"Vagy nekik ez jó, élvezik, hogy életük során először (és utoljára) megkapták azt a figyelmet, ami ilyen-olyan okból nem adatott meg nekik, de kurvára vágytak rá? Ártani nem ártanak vele senkinek, a közízlés formálása meg nem rajtukmúlik..."

Ez például annyira szép volt, hogy még el is szégyelltem magam, hogy miket nem írok én a "bálna nőről" és társairól.....

Nade: a figyelem (amiben talán soha nem volt részük hüp-hüp) minősége mindegy? Neked tökmindegy, hogy azért kerülsz a figyelem központjába, mert létrehoztál valami értéket (akár produktum formájában) vagy letolod a gatyád és az akármidet mutogatod?  Tudod, az az érzésem, hogy Te, akárcsak Hajós, vagy akik "védelmükbe veszik" ezeket az embereket, valójában mélységesen lenézik őket. TE (vagy a Hajós) ugyebár soha nem állnál ki a plénum elé egy ilyenfajta produkcióval, közröhely tárgyává alacsonyítva magadat. És annak sem örülnél, ha a szülőd, szerelmed, barátod, gyereked megtenné. De NEKIK ugye lehet. Nektek meg lehet rajtuk jókat mulatni. Hát itt nem stimmelünk. Aztán nem is kell feltétlenül Thomas Mannt ide idéznem, de azért azon a "szabad akarat" dolgon egy kicsit gondolkozz el kérlek. A szabad akarat manapság bizony leginkább az erősek (anyagilag,szellemileg ) fölényben lévők luxusa.