Ebből egy ötcsillagos rap-szöveget lehetne faragni... és van egy százasom rá, hogy eleve annak szántad :-) Ez az életérzés például nagyon nem jön át nekem, de szinte látom az előadást. Annyit viszont megjegyeznék, hogy rapszövegnek túl kifonomult. Pld el tudom képzelni, hogy ezt a frusztrációfolyamot valaki kiköpködi magából a színpadon (és ezt most nem pejoratíven értem - mint amikor valaki kikiabálja magából a bánatát a mikrofonba), de ebbe nem illenek bele olyan szofisztikáltságok mint "sokat ér a diszharmónia vádja, kooperáció hiánya". Szerintem ez nagyon messze van a hétköznapi beszédtől is, márpedig a mesterkélt rap, hááát...

PS Van egy olyan sejtésem, hogy a szerzőnek tele a hócipője a harmincasokkal és így olvas be nekik jól... ;)

PS2 Egyébként még az a bajom vele, hogy nem derül ki, miért örök veszteseg a háromixesek, de ez már lehet az én egyéni szocproblémám.