Az állami vagyon átmentéséről csak olyan esetben érdemes politizálni, ha meg merjük kérdőjelezni a kapitalizmust mint rendszert. Ma Magyarországon még kicsit korai ehhez.

A bebástyázás is stimmel, azzal, hogy aki bebástyázta magát, vagy maradt "balos", vagy "jobos" lett. Egyik legnagyobb gyáriparosunkról igazán nem lehet elmondani, hogy MSZP-s; láttam egyszer régen a Lánchídon, a kocsija rendszáma MDF-xxx volt.

Az SZDSZ mint látványellenzék egyszerűen vicc. Az SZDSZ volt a legradikálisabb kommunistaellenes erő a rendszerváltáskor - előtte meg egyáltalán -, és ha Antall egy kicsit bölcsebb, és az első forduló győztesének megadja azt a gesztust, hogy őt hívja a koalícióba a rettenetes szélsőjobb kolonc helyett, akkor talán - nem biztos, de esetleg elképzelhető - valamennyire ki lehet szorítani az elvtársakat a gazdasági, és jó eséllyel a politikai hatalomból. Akkor ma nem lenne utódpárt, lenne egy gyenge MSZP, talán egy új, erős szocdem párt, és máshol lennénk.

A lejáratókampány, ha van, akkor kölcsönös, és ez mindenütt így van, legfeljebb nem ilyen vad és szélsőséges. Vagy úgy gondolod, hogy a másik oldal nem adott alapot, ürügyet a lejáratásra?