Egyáltalán nem okozol csalódást.
Hidd el, én sem járok olyan sűrűn bulizni.
De néha kell. Érzem hogy kell, hogy kimozduljak, hogy elmenjek, táncoljak, olyan hangosan halljam a zenét, hogy érezzem a mellkasomban a dübörgését, hogy teljesen eggyé olvadjak vele. Ilyenkor kitáncolom magamból a fájdalmat, a bánatot, mindent.
Jól esik néha.
Beszélgetni én is szeretek, de igazán jó beszélgetőpartnert nehéz találni. Örülök, hogy most sikerült... :)

Szeretem a hullámokat. Bár a nagy hullámoktól félek. Félek, hogy elveszítem a kontrollt, s elsodornak, olyan messzire, ahonnan nincs visszaút...



Az emberek olyan érzéketlenek... s nem is veszik észre már az apró szépségeket. Talán ezért nem veszik észre a munkahelyeden a virágaidat sem.

Az emberek nagyravágyóak, pedig az igazi szépségek mindig a részletekben, az apróságokban, pillanatokban vannak elbújtatva. Szerintem. Csak sokan ezt már nem képesek meglátni...
Erről mit gondolsz?