Nekem van pár pont az életemben, ahol egy-egy döntésem meghatározta a későbbieket. De én már törtem a fejem rajta, hogy változtatnék-e, és arra jutottam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jobb lett volna, ha másképp döntök.
Megrázó volt azzal szembesülnöm, hogy életem legszörnyűbb emlékét (amit senkinek sem kívánok) is elkerülhettem volna, de akkor például sosem mentem volna el karatézni, és sosem ismertem volna meg azokat az embereket, akik között olyan jól éreztem magam, és akik megtanítottak arra az egyébként teljesen közhelyes dologra, hogy ha az ember érzi a felé áradó szeretetet és figyelmet, akkor mindent túl lehet élni.