Szerintem ez a műsor nem volt valami humoros (legalábbis a humor hagyományosabb felfogása értelmében), viszont határozottan érdekes volt. A humorfaktort talán az zavarhatta meg, hogy a műsor (és vezetője) furcsa kettősséggel állt a szereplőkhöz: 1. maga a külsőségek, a szereplési lehetőség "gesztusa", a színpad, a közönség megléte arra utal, hogy itt, az előadóművészet szokásai szerint egy produkció zajlik, tessék kérem ezt megbecsülni, és örülni neki, 2. a zsűri, a közönség viselkedése meg arra utaltak (igaz, eltérő mértékben), hogy ezek pocsék produkciók, amelyek ha tetszenek is (pl. a közönség bizonyosan jól szórakozott), csak az tetszik benne, hogy ki hogyan csinál ekkora nyilvánosság előtt hülyét magából.

No most, ha valaki olyasmit produkál, ami általános művészi szempontból alacsony színvonalú, nem üti meg a mértéket, egy szóval közönséges, akkor az az esztétikai kívánalmaknak nyilván nem felel meg (most hagyjuk figyelmen az olyan esztétikai szintet, amelybe belefér a nyilvánvalóan hamisan éneklők megbecsülése is), viszont ettől a dolog az érdekessége semennyire sem csorbul, sőt. Ez azért van, mivel a különös, az extrém érdekesebb mint a köznapi, a megszokott. Persze az lenne az igazi, ha a "magas színvonalú", a kifinomult, a mély, stb. vonzaná a legnagyobb érdeklődést, de a mai világ kereskedelmi, meg nem kereskedelmi médiákjait látva ez utóbbi effektustól nem kell tartanunk. Nos, visszatérve az érdekességre. Lehet artikulálni egy olyan véleményt is, hogy "ha már nem "értékes", "magas színvonalú", akkor legalább érdekes legyen, hiszen úgy is szórakoztathat. És ebben önmagában nincs is semmi rossz. Persze abban bőven van rossz, hogy végső soron értéktelen szennyműsorokkal zsibbasztják a jónép agyát, de ha már ebbe amúgy is bele kell törődnünk, akkor azok a szennyek inkább legyenek érdekes, mint érdektelen szennyek.

Mivel ezt a topikot a műsor vezetője is olvassa, nekem lenne egy javaslatom hozzá: Ugyebár van egy olyan mondás, hogy "minél rosszabb, annál jobb". Vagy: "Annyira rossz, hogy az már egyenesen jó". Ennek szellemében én azt javasolnám, hogy cenzúrázni kell, és kiszűrni a kevésbé rossz produkciókat. Pl. a legutóbb nyertes görkorcsolyás szteptáncos nem ebbe a műsorba való, lévén hogy nem volt sem eléggé "rossz" sem eléggé extrém, vagy furcsa, vagy bolondos. Ide olyan produkciók valók, amelyek nem a művészi színvonalukkal, hanem éppen annak ellenkezőjével kápráztatnak el bennünket. Ez által pl. demonstrálni lehet, hogy a mai magyar médiavilág még nem érte el a lehetőségei határát. Egy önkritikátlan, botfülű háziasszonyt megénekeltetni az őt kiröhögő közönség előtt, az nem nagy szám, mondhatni potomság. Ide meghökkentő, fel- és megrázó produkciók kellenek. Hogy azok a médiákok által szisztematikusan elkocsonyásított agyú köznépek végre felkapják a fejüket valamire, netán legyen nekik egy kis katarzis (mert ugye, mégiscsak egy jó kis katarzis az igazi). Mondjuk halál egyenes adásban...? Mit szólsz? Pár öngyilkosjelölt biztos belemenne egy kis baksisért a családjának. Szóval még nagyon az elején vagytok, de csak bátran és radikálisan, tovább ezen az úton.