Sziasztok!

Mivel nem vagyok egy hiradástechnikában jártas "szak"ember, ...és talán a témában érintett vagy ahhoz hozzászólók többsége sem mondhatja magát annak: FÖLÖSLEGES decibelekről, auto-level szabályzásról és más -számunkra- ködös fogalmakról vitázni! Azok velős, és egyre pontosabb definiálása nem visz minket közelebb a megoldáshoz...

Ezidáig énis úgy tapasztaltam, hogy "csupán" a szutyokcsatornákat érinti ez a probléma, s mint olyan: nem érdemel különösebb figyelmet... Egy "Mónikaleszek, csakmég eladok egykis mosószert! - show" típusú műsort nem tud lejjebb húzni a relative hangosabb reklám... Ráadásul az olyan félkretén barom, aki ilyeneket bámul családi program gyanánt: egy testbe vezethető sokkolót is megérdemelne, mindössze 999Ft-ért !!!!! :)))))

De a szabályzás hiánya -és most ezzel érdemes foglalkozni- rávette az eddig "kultúráltabb" csatornákat is, a módszer átvételére. A kedvenc kis ismeretterjesztő és sport adóim is sorra fertőződnek meg! Persze nyilván MINDEN TV a reklámbevételekből, sponzori pénzekből él meg, ...lehetetlen kérés volna, hogy hagyjanak fel azok harsogóvá, eladhatóbbá tételével, ha egyszer létkérdésük. Itt valójában "mezei" reklámpszichológiáról van szó, semmi de semmi többről...

Ami viszont "gyermekien egyszerű" egy reklámszakember agyában, annak már komplex, társadalom-pszichológiailag káros hatásai lehetnek, vannak. Így lehet az, hogy a négy éves gyermekünk sírva ébred éjfélkor, mert nem hajintottuk el a sörünket, ugorván a távirányitó hangerőgombja felé. Vagy kúrvaanyukázva viszem szervízbe a tévénket a harmadszor "kisült" speaker miatt! Az elemi undorról, a saját döntéseinktől való megfosztottságról most nem is érdemes beszélni, mert azok eltörpülnek a másokkal való kapcsolatromlás, a "jószomszédi" viszony önhibánkon kívüli bomlása mellett. Az elmúlt napokban már a családtagjaimmal voltam kénytelen idegesen "szócsatázni", mert már "idegi roncsokká" tesz mindannyiunkat az ide-oda hangerőszabályzás! Ráadásul a létező "legmetszőbb" hangszínen kezd ordítani, ami Qualerin híján egyenesen kínzóvá teszi elviselését!

Hogy hol a határ? Meddig mehetnek el? Bármeddig! ...ha nem adunk hangot a személyes jóérzésünkben való sértettségünknek, a nemritkán közvetlen környezetünket, családtagjainkat károsító tapasztalatoknak, akkor vészesen eldurvul és elgátlástalanodik ez a folyamat!

Ha a megfelelő szervezetnek, minisztériumnak időben el tudjuk juttatni segélykiálltásainkat, talán még az egykori "állandó" hangerő érzetünk is visszaszerezhető... Ám ha csak futunk a probléma után, még a jelenlegi szint konzerválása is nehéz lesz...

Ezek után nem az számít: a reklám a hangosabb vagy a műsor a halkabb, hanem hogy mikor és miért lettünk ráutalva erre a keserves kontrollra, amit szerintem senki sem kért.................

-danthe-