Nem hatásról beszéltem.
Hanem, hogy minek az eszköze. Mint mondtam, a felülkerekedési szándéké is pl.
Erre kifejted , hogy mire gondoltam, és egy nagyon kedves példával bele is rágod a számba.
Köszönöm értettem még mielőtt leírtam volna azelőtt is.
De konkréten: (hogy értsd)

A KEHÁ-ban túlnyomórészt egy önironikus, esendő, saját bevallása szerint nem riporter alkatú műsorvezetőt láttunk, aki igyekezetét palástolva görcsös, de önirónikus formában próbált megfelelni feladatának. Ez néha sikerült, néha nem. Az irónia és az önirónia miatt nem kellett véresen komolyan venni sem a műsort, sem a műsorvezetőt: a meghívottak általában valamiféle "elit" tagjai voltak, akikkel izgalmas erőpróba volt a hatalom bírásáért való birkózás.

Itt nem erről volt szó. Az irónia a nézőknek szól, de nem a szereppel, helyzettel való küszködés jegyében, hanem éppen maximális benyalással a nézők felé. Valamiféle olyan közlés, hogy én sem gondolom ezt komolyan, stb., ezt jól írja le az index kritika.