Würstli Creative Commons License 2005.03.07 0 0 831

Ő egy nagy költő, basszátok meg!:-)))

Itt egy darab ami az örökkévalóságnak készült:

 

Eörsi István: Sztálin

 

     

A BETEGSÉG HÍRE.

Az volt a legiszonyúbb,

hogy elvesztette a szót és öntudatát,

ki a világon a legtöbb igazságot

beszélte,

arra borul a némaság,

ki a világról a legtöbbet tud, most

önmagát

sem ismeri ? fekszik mozdulatlanul,

remény az ágya, remény száll fölébe,

minden igaz szempárból remény száll

feléje,

s egyszerre az is a semmibe hull.

 


MI MINDENT VESZTETTÜNK

örökre el!

Gyár volt agya, jelen és jövõ

számára szakadatlan termelõ ?

többé ez a gyár

nem munkál soha már,

mert elmosta vér, lerombolta halál!

De termékeit nem rontja az idõ ?

vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe,

hordozza véred,

s ahogy lángja lobog,

világítson legbensõbb rejtekedbe,

hogy még azt is megértsed,

amit õ már meg nem alkotott.

A GONDOT, A MUNKÁT,

sose hûlt hitét,

harcát, örömét hagyta reád,

világ,

dolgos ezernyi nép ?

az õ bíztató szavát

õrzi és adja gyászában is a párt

tovább,

sebek, verdesõ lobogók, feketék,

könnycsepp, mely vöröslõ szemekben ég,

gyásznapok, halálig feledhetetlenek,

de mind nem elég ?

nõnünk kell, emberiség,

hogy közösen betölthessük helyét,

az égbemeredõ, rettenetes ûrt,

hogy jól használjuk izmainkba gyûlt

ölelõ, sújtó, roppant erejét.