konyvmuves Creative Commons License 2005.03.05 0 0 809

Időnk meghasadt

.

És az Ő sebeivel gyógyulunk meg

Pünkösd ünnepén…

Az idő egésze már félig készen

Vár fészkében eltökélten

Áll csak áll a hangverésben

Verőfénnyel szegezetten útra készen.

Életéért koplal a Nap – ítéletre vár, vajúdik

Arcokba harap…fáj minden a sajgó ég alatt

 

Láncokat csörgetnek, arcukon harag

Kezek fenyegetnek – feszítsd meg!

Feszítsd meg – kiáltanak

Elfúló lélekkel, torokkal tombol a forró indulat

Az izgatott tömeg sír, kacag –

Holnap ünnep lesz, szabadság-ünnep

De a nemzet nem mulathat megalázva

Idegen jelvények alatt -

 

Sok éven át…mondják, hiába várták

Nem jött el a várva-várt szabadság,

E nép nem rázta le az idegen rabigát -

Régi poéma Káin csalódott reménye:

“Égő áldozat füstje száll fel,

De néma az Ég, nem felel…”

.

Mohó tekintetek kereszttüzében

Áll csak áll a napverésben

Mint rozsdás szegek tépik a tövisek

Véres sikamlós testét ellepik a legyek

Szúrós tövis-keret tiara-fejék,

Tűztövis korona koszorúzza fejét

Nem törli le semmi szép arcáról

A fájdalom bélyegét…

.

Bőréről szakad a veríték

Ne feledd a leplet

Mely sebeiről tanúságot tett

Arcán fekete bánat

Szégyen ez az óra az Ember fiának

Áll csak áll a napverésben

Szemében emberfeletti fénnyel

Ajkát nem hagyja el a panasz

Tudja, közel a pillanat

Törleszteni kell az adósságokat –

 

Amikor megölik Isten fiát

A régen-várt Messiást – beteljesedik az Írás:

Szégyen! Szégyen! Felszegezetten a bűntelen

Ott függ a krisztusi kereszten -

 

Lett légyen bárki az idő végezetéig

Ember – élő keresztségben

Most már tanúja lesz mindenképpen –

A liturgia tanúsítja: mint halt meg

A “fájdalom férfia”:

A szenvedésében csak újjászületett –

Vére-borát, test-kenyerét örökül hagyva –

Az Írás, ím beteljesedett:

Szenvedés, szeretet, tragédia

Az ember életútja,

De nincs nagyobb szeretet

Mint aki életét másokért adja…

Istenné lett az Ember-fia,

Önmaga volt a hit ura és koldusa

De elárulta Júdás Hannás és Kaifás

Kiknek nem kellett a Mennyország...

Jézus volt a fájdalmak férfia

nem gondoltak vele, pedig betegségeinket Ő viselte

Kínoztatott, pedig alázatos volt,fogságból, ítéletből elragadtatott,de feltámadott harmadnapon,

hogy a bűnt megjelölje, és a Gonoszt legyőzze mindörökre -