Egyszerű volt a dolog. A megadott oldalszögre odaállt, a távolságot is beállította, majd kis szögű szektoros kutatást kapcsolt. Ez néhány fokos mozgást jelentett oldalszögben. (2 - 2^o) Már csak az volt a dolga, hogy az antennát kis helyszögre taeakrje, majd minden legyezésnél egy kicsit feljebb. Aztán előbb - utóbb meglett a dolog eredménye is. Aztán egyszer csak megjött a Vektor, meg a Szenyezs. Az a gép olyan pontosan adta meg a céljelölést, hogy elég volt egy kis keskeny nyalábú szektoros kutatást csinálni, és máris megvolt a cél.

A tűzvezető tervtáblára mindig valamelyik saját lokátor céltájékoztatását rögzítették. Volt ugye kettő, mindkettőben a kezelő folyamatosan nyomta a céltájékoztatást, akár a vakvilágba is, és a parancsnok dolga volt eldönteni a szerencsésebb változatot. Hozzáteszem, általában a P-12/18 ment, és a parancsnok ritkán szólt bele.