A cikk valóban ide illik a topic-ba. Hámori József miniszter úrnak kétségtelenül sok mindenben igaza van, ám nézzük a cikket a topic szempontjából!
Két dologgal azonnal nem lehet egyetérteni: Állami pénzekb$l hitéletet nem lenne szabad támogatni ez teljesen a hív$k dolga. Meg kéne szüntetni az egyházaknak nyújtott adókedvezményt, vagy hozzá kéne igazítani másfajta vállalkozások adókedvezményeihez. Ha ez így lenne, akkor nem lenne többé probléma a "hitéleti támogatás bizonytalanná válása", hiszen ebben éppen maguk az egyház hívei a legérdekeltebbek. Szintén automatikusan megoldódna az a probléma, ami miatt szigorítani akarják a vallásszabadságról szóló törvényt. Ezzel ugyanis elérnénk, hogy tisztán gazdasági vállalkozások az adókedvezmények vagy költségvetési támogatás reményében nem bújnának egyházi köntösbe. Így használnánk a vallásszabadságnak is. Nem kéne egyházon kívüliekt$l elvenni a saját hitéletre szánt pénzt, ami részben megakadályozná mások elnyomását, és megfelelne a tízparancsolatban megtalálható erkölcsi elveknek, így a vallási etikának is. Mindez ráadásul sokkal egyszerűbb eljárást is jelentene, hiszen nem kéne megváltoztatni a vallásszabadságról szóló törvényt, és nem kéne az államnak az egyházakkal egyezkedni a hitéletre szánt állami pénzek elosztásáról.
Persze állami támogatást érdemel az egyházak minden olyan tevékenysége, amellyel állami feladatot vált ki. Ilyen például az oktatás. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben az egyháznak magántársaságként kellene megjelennie. Ugyanazoknak a jogoknak kéne megilletnie mint más magániskola fenntartókat, és ugyanolyan elvárásoknak kellene megfelelniük is. Nem látom be, hogy mért kéne különleges privilégiumokat biztosítani az egyházi iskoláknak. Azt nem tudom elfogadni, hogy azért mert ott jobb az oktatás. Ha ugyanis így van, akkor nyugodtan felvehetik a versenyt más magániskolákkal privilégiumok nélkül is. Nem tudom elfogadni, hogy az egyházaknak nincs elegendő jövedelmük. Ha egy egyház sokkal több pénzt költ el, mint amennyit a hívei biztosítani tudnak neki, akkor az egyházi szervezet túlméretezett, vagy nem gazdálkodik hatékonyan a jövedelmével. Ez pedig az ország mai helyzetében elfogadhatatlan. Az mégsem lehet megoldás, hogy másoktól veszik el hatalmi eszközökkel a még szükséges pénzt. Ezt jobb helyeken rablásnak nevezik. Ezzel éppen maguknak az egyházaknak nem lenne szabad egyetérteni, mint ahogy néhány egyház valóban nem is ért ezzel egyet.
Az egyházak közül néhányat bármilyen indok alapján is privilegizálni teljesen ellentmond a vallási és lelkiismereti szabadságnak. Minden becsületünk a történelmi egyházaké lehet, de privilégium nem járhat ezzel együtt, különben oda a megbecsülés is.
"Most abban kell közreműködnünk, hogy a társadalom és az egyházak közelítsenek egymáshoz."
Ez egy pap szájából ez számomra teljesen természetesnek tűnik, ám a kormánytól ebből a szempontból semlegességet várok. A kormánynak hatalom van a kezében. Ha ezzel élve kívánja akár közelíteni a társadalmat az egyházhoz, akár távolítani tőle, az szerintem durva beavatkozás és a hatalommal való visszaélés ráadásul ütközik az alkotmány szellemével. A helyzet még rosszabb, ha az állam kiválasztott egyházakat kíván közelíteni a társadalomhoz, másokat meg távolítani.
Számomra elfogadhatatlan más, olyan országokra való hivatkozás, ahol az állampolgárok legnagyobb része vallásos, és ragaszkodik az egyházhához. Magyarországon egészen más a helyzet, ezért ugyanazok a szokások, törvények itt nem alkalmazhatók. Csak segítő szándékkal vetem fel a következő problémát:
Magyarországon a legszegényebbek között is vannak olyanok, akik nem vallásosak, ráadásul sokkal nagyobb arányban, mint Olaszországban. Jövedelem szempontjából szintén talán nagyobb lehet a szegények aránya, min Olaszországban. Ha nálunk bevezetik az olasz rendszert és a legszegényebbek szavazata is számít az állami támogatás elnyeréséhez, akkor amelyik egyház nekik segélyt nyújt, az nem feltétlenül valási meggyőződésük miatt fogja megkapni tőlük a szavazatokat. Senki sem fogja tudni lemosni ezekről az egyházakról azt, hogy alamizsnáért vásárolták meg az állami támogatáshoz szükséges szavazatokat. Rontja a helyzetet a történelmi egyházak esetében az a tény is, hogy igen komoly állami támogatást kapnak. Állami pénzeket használnak fel azért, hogy mégtöbb állami támogatást biztosító szvazatokat vásároljanak? Lássuk be, hogy ez ma Magyarországon könnyebben menne, mint Olaszországban. Ezért nem tartom helyesnek törvények, módszerek átvételét anélkül, hogy meg ne vizsgálnánk az eltérő helyzetből adódó hatásokat is.
Egyetértek viszont a következő mondattal:
"Szeretnénk, hogy az egyházak konstruktív szerepet vállaljanak a társadalmi problémák megoldásában."
Várom mások hozzászólását is a témához.
Tisztelettel,
mint fent
