A magyarázatod arra utal, hogy amíg az első rakéta találati valószínűsége kb. konstansnak vehető (ami egyszerűsítés, mert a célponton ált. van besugárzásjelző), a második rakéta találati valószínűsége pedig egy sztochasztikus változó, alacsonyabb várható értékkel és jókora varianciával (mert nagyban függ a célrepülőgép típusától, paramétereitől és a pilótától).

 

Szerintem a második rakétára ha reagált a cél (6 másodperc azért nem nagy idő:)

akkor a harmadik érkezésekor már nem tudott újabb manővert kezdeni (legalábbis elméletben).

 

Én az elméleti találati valószínűséget nem így számolnám...

...  a célravezető lokátor felbontása 0.75 fok.

A rakéta hatótávolsága 43km.

Ebből a rendszer felbontására (43km-en) 248ezer négyzetméter.

 

A rakéta robbanófejének maximális hatósugara kb 250m, vagyis 196ezer négyzetmétert fed le.

 

Ebből 78.91% -os első találati valószínűség jön ki, bár én nem vagyok matekos.

 

Sajna a fenti levezetés az amcsik által megszerzett cucc mérései alapján származik, nem biztos hogy a rakéta robbanófejének maximális hatósugara 250m.