HALVÁNY BŰVÖLET

 

Jeltelen jelek , gyenge jégvirágok

szikráznak  a lassan olvadó télben,

a felborult csend alól kinéz a tavasz.

Egy riadt veréb ugrál át a téren,

s az ég régről ismerős álmokat havaz.

 

Karcsú nyírfák ágain forog a Hold,

mintha felhökből foszló selymet szőne...

A homlokomra ezüst fátyol lebben,

nem  látom tőle  merre van előre,

tapogatózom a halvány bűvöletben.