Ha javítani kellett, az elektroncső feltétlenül előnyösebb, mint a más aktív elem, hiszen azt csak kiveszem, kidobom, és rakok be egy újat. Félvezetőt énn még nem nagyon láttam úgy hogy az üzembiztos kontaktusok érdekében ne forrasztottak volna be. Tehát, ha gyorsan akartál valamit javítani, akkor a csöves berendezés egyszerűbb. Arról nem is beszélve - bár ezt szerencsére nekem nem bizonyították be, - de az elektroncsöves áramkörök a nukleáris sugárzást is jobban elviselték, mint a félvezetős berendezések.

Az SZ-200 K-2 kabinjában volt egy CVM nevű berendezés. Ez az általam ismert rakétaeszközbe elsőként telepített digitális számítógép. Na az már félvezetős és IC-s áramkörökre épült. Az SZ-300 teljes egészében ilyen volt. Ott már csak a nagyteljesítményű elemek (adóberendezés oszillátor csöve) voltak hagyományosak.

Az újabbakat sajnos már nem ismerem ilyen mélységig.

Egyébként valahol korábban találsz egy linket, ami SZ-300 indítást reklámoz. Ha azokat a videokat figyelmesen végignézed, akkor ott láthatsz érdekes dolgokat. Én például láttam azt a hordozható számítógépet, ami az IGLA kompplexum szakaszparancsnokának a nyakában lógott, a gép segítségével tudott tüzet vezetni. Ez saját tapasztalat, nem az Igla címszó alatt szerepel.