Nem. Átmentél a Volgán Volgográdnál, és valami 100 kilométerrel keletre a vasút élesen dél felé tért. Na Kapusztyin Jar valahol ott volt. Azt az orosz űrrepülőtérnek használta, de csak mesterséges holdak szállítását csinálták onnan. Az űrhajókat Bajkonurból indították. Azt persze nem tartom kizártnak, hogy csapásmérő rakétákkal valahonnan a környékről lövöldöztek, mert ilyen jellegű eszközöket láttam arra mozogni. (a vontatóikat semmivel nem lehetett összetéveszteni.)

Nos tahát, a vasút élesen délre fordult, majd néhány óra múlva (közben ilyen állomásokat érintett, hogy Baszkuncsák (itt csodálatos dinnyét lehetett venni), Harabalinszkaja, stb) Megállt az Asaluk (vagy Asuluk) nevű állomáson. Ott mi szépen kiszálltunk, és valami ötven kilométer kocsikázás következett kelet felé. Ez az Asa(u)luk egyébként Asztrahánytól valami 200 kilométerre északra volt. Az 50 kilométer végeztével ott volt a lőtér laktanyája. Tovább kelet felé volt a KAMA objektum, ami az ottani technikai osztály volt, majd a laktanyától keletre egy jó tízesre a lőtér. Szép hosszú sorban ott voltak a tüzelőállások, technikával és anélkül vegyesen. Amikor 1987-ben a Vegával lőttünk, akkor még tovább kellett menni kelet felé, és egészen a lőtér széléről lőttünk, de annyira elölről, hogy a Nyeva osztályok kb. addig lőttek előre, mint ahol mi voltunk.

Akkor figyeltem meg először, hogy hogyan is néz ki a rakéta röppályája. A kis rakéta rettentő elevenen megy, de az útja olyan, mint az ökörhugyozás. A Volhov sokkal komótosabbb, viszont egyenletesebb is. A Vegáét sajnos csak hátulról láttam.

Érdekes történet volt, hogy az egyik este kinnt felejtettek bennünket az oroszok, és - most jön vissza Kapusztin Jar - láttunk egy hordozó rakéta indítást. Felejthetetlen látvány volt, azokat a színeket és magát a folyamatot le sem tudom írni. Másnap meg az újságben megjelent, hogy fellőtték a fene tudja milyen geofizikai mesterséges holdat.

Tehát a lényeg, nem Kapusztyin Jarból lőttünk. A lőtér jóval délebbre, és a Volgától valami 100 kilométerre keletre volt.