Ha valami funkcionális rész megroppant, az már elég volt arra, hogy a rakéta ne érje el a célját.

A rakéta oldalirányú mozgására a "normálgyorsulás" volt jellemző. Ez a mozgás vektor mindig pont merőleges a rakéta mozgására jellemző vektorra. ( A Pitot-cső oldalán lévő kis furatok éppen a normálgyorsulás mérésére szolgáltak.) És ha az a normálgyorsulás meghaladott egy bizonyos mértéket, akkor már meg is volt a baj.

Ezek szerint a parancskidolgozó nagyobb kanyarra utasította a rakétát, mint amire képes volt?

Egyáltalán milyen gyakran kapott utasításokat a rakéta?