Vannak tapasztalataim.
Három nagytestű kutya társaságában nőttünk fel egy kétszobás, pesti, belvárosi lakásban.
Anyám minden élőlényt szeretett.
Az apám trombózisos lábát gyógyító piócákat nem dobta ki a Dunába, nehogy megegyék őket a halak. Az ablakok között tartotta mind a húszat befőttes üvegben.
Egyszer kiszabadultak és a párnámon találkoztam az egyikkel.
Kati tyúkunk -vasárnapi ebédre érkrzett eredetileg-, néhány telett a konyhánkban
töltött a hokkedlin, és az alatt.
Nem vonz ez az alternatíva.